A felsőpakonyi Szabó Magda Könyvtár és Közösségi házban egy rendezvénysorozatot indítottunk LélekPéntek néven, melynek első estéjét 2024. január 26-án tartottuk. Az első alkalommal a kamaszok és a velük kapcsolatos nehézségek témáját gondoltam kicsit feldolgozni, mert ez valahogy majdnem mindenkit érint és nekem is van egy 12 éves fiam, így napi szinten látom a nehézségeket. Az előadásra készülve a legnehezebb az volt, hogy akár 5-6 alkalomra is lehetett volna bontani ezt az óriási témát, de megpróbáltam a lényegesebb pontokat érinteni az este folyamán.
Azzal kezdtem, hogy miért nehéz nekünk, szülőknek?
A generációs különbségekről is lehetne órákat beszélni, de amit először mondanék, hogy az 1995 és ~2009 között született gyermekek a Z generáció, illetve a ~2010 után születettek az α (alfa) generáció. Mi, a mai kamaszok szülei az X (1965-79 között születettek) vagy az Y (1980-96 között születettek) generációhoz tartozunk. Az egyik legfontosabb jellemzőnk szerintem, hogy megjelent bennünk az a tulajdonság, hogy ahogy mást is az életünkben, a szülőséget is jól akarjuk csinálni és teszünk is érte, olvasunk, törekszünk megismerni a lehetőségeket, problémákat. Ennek az egyik oka az is, tisztelet a kivételnek, hogy gyerekkorunkból hozunk egyfajta szeretetlenség-érzést, érzelemmentességet. Majd felnőttkorban egy bizonyos maximalizmus, megfelelési kényszerünk is van (főleg magunk felé), hogy jó szülők legyünk. Esetleg az is a célunk, hogy jobb szülők legyünk, mint amilyenek nekünk voltak. Valamint nehézség, hogy a mai korban olyan dolgokkal kell megbirkóznunk, amelyekkel korábban nem találkoztunk, így nincs mintánk, tapasztalatunk, hogy miktől kell megóvni a mai kamaszokat. Ezért én úgy gondolom, hogy van egy társadalmi felelősségünk is ebben, hogy mit teszünk, hogy a következő generáció mintának használhassa a megoldásainkat.
Emellett nekünk, felnőtteknek vagy szülőknek sem lett könnyebb az életünk, sőt folyamatosan újabb és eddig lehetetlennek tűnő nehézségekkel szembesülünk, mint akár a covid vagy a háborúk. Ezen kívül szintén a mi generációnk sajátossága az is, hogy miközben a kamaszainkkal küszködünk otthon, a saját szüleink is abba a korba kerülnek, hogy a segítségünkre, ápolásunkra szorulnak – így dupla a teher rajtunk. Ezeket tetézi a mai felgyorsult világ, a túlhajszolt, stresszes hétköznapjaink és egyéb problémáink is.
Most kicsit részletesebben említeném (nem fontossági sorrendben), hogy ennek a mai alfa generációnak milyen generációs különbségekkel kell szembenéznie. Az első a technológia és a digitalizáció, melynek nem kell elmondanom az előnyeit és a modern eszközökben rejlő lehetőségeit, viszont rengeteg negatív dolgot hoz magával. És most nem is arra gondolok, hogy elkényelmesedtek a gyerekek, gyakran túlsúllyal küzdenek és a szabad levegő, mozgás, sportolás helyett a szobájukban töltik a legtöbb idejüket az Xbox, PlayStation vagy okostelefont órákig nyomogatva. Olyan dolgokat fogok mondani, amikre nem feltétlenül gondolunk elsőre. Üveggenerációnak is szokták hívni egyébként a mai gyerekeket a különböző képernyők előtt eltöltött idő miatt. Az egyik újabb jellemző, hogy kialakul mindenkinek egy online identitása, ami azt jelenti, hogy ő miként van jelen a különböző online közösségi oldalakon, chat felületeken. Az természetes, hogy ezeken az oldalakon a legjobb oldalunkat szeretnénk mutatni, de az online térben való megfelelési kényszer még nagyobb bizonytalanságot, akár testkép zavart is okozhat a kamaszoknál.
Fontos tudnunk, hogy megjelent jó pár éve egy olyan fogalom, hogy „bullying”, ami kiközösítést, megalázást, zaklatást jelent. Ez az online térben ugyanúgy kialakult, mint a személyes közegben. Egy nem olyan régi kutatásban az szerepelt, hogy a megkérdezett pedagógusok szerint az ilyen iskolai bántalmazások 70-80%-áról van tudomásuk. Eközben a velük egy iskolában lévő megkérdezett diákok szerint a pedagógusok maximum 20%-áról tudnak! Tehát ez egy valós és nagy probléma. És akár a személyes, akár az online bántalmazás egyik negatív következménye, hogy a magányosabb, önbizalom-hiányos gyerekek még magányosabbak, elszigeteltebbek lesznek.
Itt a technológia és digitalizációnál szeretném behozni még a mai kor másik jellemzőjét, hogy nagyon sok mentális vagy viselkedési probléma van napjainkban, akár figyelemzavar, hiperaktivitás vagy tanulási nehézség. A covid óta készült egy kutatás 130 ország részvételével, amely kimutatta, hogy minden 7. serdülőnél van (vagy lenne) mentális probléma. Ennek nagyon összetett okai vannak, de az eddig említetteken kívül felelős érte a rengeteg inger, alapzaj, ami mindenkit érint. Az idegrendszerünknek alkalmazkodni kell a digitális fejlődéshez, a túl sok ingerhez és a felgyorsult világhoz. Láttátok már, hogy pörgetik a gyerekek például a telefonon a TikTok, YouTube vagy Instagram videókat? Nagyon-nagyon gyorsan lapozzák őket egymás után, és amit egy pillanatig lát, az agyunk utána dolgozza fel, majd raktározza. Ez pedig nem egyformán megy mindenkinél és sok minden befolyásolja, hogyan tudunk alkalmazkodni és megküzdeni ezekkel.
Ezzel valamennyire összefonódik a második generációs nehézség, amit megemlítenék, ez pedig az erőszak észrevétlen jelenléte mindenben. Nem is kell magyaráznom, de például a játékokban, mesékben, filmekben, reklámokban megjelenő hatásokat az amúgy is erős érzelmeik mellett kezelniük kell – vagy kellene.
A harmadik generációs nehézség a hagyományos családmodell felbomlása, a mozaikcsaládok kialakulása, amely egyre több családot érint. Ennek természetesen megvan a pozitív oldala is például, hogy van más választás, megvan az újrakezdés lehetősége. Az egyébként jól alkalmazkodó gyermekeknek viszont meg kell szokniuk az új helyzeteket, lakhelyeket vagy családtagokat az amúgy is hullámzó hangulatuk mellett.
A negyedik generációs nehézség a szexuális erkölcsök fellazulása, ami miatt sok gyerek nem a megfelelő korban és formában találkozik ezzel a témával, ami sajnos hatással lehet a későbbi szexuális életükre is. A kamaszoknál sajnos fordítva van nem csak ebben a témában, hogy ők már csinálják, amit nem tudnak. Ami szerintünk még nem érinti, nem érdekli, nem tudja, az már aktuális. Arra keres rá az interneten, amit nem is képzelnénk még. Közös feladatunk, hogy beérjen ezekhez, mert nincs meg még hozzájuk a tudásuk, készségük, nincsenek felvértezve. Itt azt javaslom, hogy próbáljuk befolyásolni, hogyan találkozik ezzel a témával, illetve milyen véleménye és milyen hozzáállása alakul ki. Ezeknek pedig alapfeltétele a jó és bizalmi kapcsolat lesz.
Az utolsó, ötödik generációs nehézség a semleges erkölcsi és vallási értékek. Ezek régen valamennyire irányba állították a fiatalokat, ma viszont erkölcsi normák szinte nincsenek és sokan nőnek fel erkölcsi értékrend nélkül. Ennek pedig a legnagyobb veszélye, hogy bármit megtehetnek, nincs határ, korlát. Sajnos a legtöbb baj is abból adódik, hogy egymást próbálják túllicitálni és kitűnni a többiek közül. Mivel most formálódik a személyiségük, nagyon fontos, hogy vannak-e alapvető normák és értékrend a családban, amit követhet – mert, ha nincs, akkor a kortársakét fogja alapvetőként használni.
Az előbb említett generációs különbségek pedig nem csak őket, hanem mindenkit, a szülőket is érintik. Ezért szeretnék rátérni arra, hogy mit tehetünk mi, szülők?
Mint annyi minden másnál, itt is nagyon fontos az önismeret és önértékelés, amely által valós képet láthatunk saját személyiségünkről és szülőségünkről. Így felismerhetjük az erősségeinket vagy gyengeségeinket, melyeket akár fejleszteni is tudunk. A kamaszkor időszakában lehet, hogy eltávolodunk tőlük, úgy érezhetjük néha, hogy elveszítjük őket. Ez szülőként egy természetes érzés, de ha ezt érezzük az azt is jelenti, hogy dolgozni kell a kapcsolatunkon, hiszen nagyobb részben rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövőben. Átérzem, hogy sokszor nagyon nehéz, rengeteg türelem kell és lehet, hogy nem egyből sikerül megtalálni a megfelelő eszközöket, de nekünk is lehet kísérletezni – hiszen minden szülő és minden gyerek más.
Először is hátra kell egyet lépnünk, mert a kapcsolatunkat csak tudatosan tudjuk javítani. Be kell látnunk, hogy más lesz mostantól a kapcsolatunk, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb, csak más. Fogadjuk el, hogy az eddig említett dolgok miatt nehezebb dolguk van, és próbáljuk megérteni a viselkedésük okait és a kommunikációjukat. Próbáljunk türelmesek, lazák, rugalmasak és alkalmazkodóak lenni.
Gondolom ismerős sokaknak, hogy amikor elkísértük őket az iskolába ciki volt fogni a kezüket vagy puszit adni búcsúzásnál. De azért otthon bújtak, ha nem látták a többiek. Ilyen kettős az érzelmi állapotuk később is, mert szeretnének már önállóak lenni, de nem minden téren van meg ehhez a képességük. Közben általában a szükségleteiket sem veszik figyelembe, például nem alszanak eleget, holott a kamaszkorban ismét nagyobb az alvásigényük. Bizonyos korban a hormonoknak köszönhetően sokkal álmosabbak, nem tudnak reggel felkelni, de attól még este 11-ig nem akarnak lefeküdni sem, mert már nem 6 évesek… Azt akarják, hogy minden úgy legyen, ahogy ők akarják, és közben nagyon rendetlenek és szeszélyesek.
Elmondhatjuk azt is, hogy a mai kamaszoknak mindenről van véleményük, kiforrottabb a személyiségük, ezért is kezelhetőek nehezebben. Ebben a korban keresik a saját identitásukat, értékrendjük és ízlésük kialakulóban van, emiatt hullámzó és folyamatosan változik. Ismerős, hogy valahogy elkezd beszélni napokig és elhagyja a szánkat az a mondat, hogy melyik haverodtól vetted, ki beszél így? Itt is a szerepek kipróbálását vehetjük észre. Felvett viselkedéseket láthatunk ilyenkor, mert nem alakult még ki a saját egyénisége. Ezen kívül ebben az időszakban azzal is szembesülhetünk szülőként, hogy nem olyan a személyisége, mint amit elképzeltünk előre vagy amilyenek mi vagyunk. Tiszteletben kell tartanunk, hogy nekik is saját személyiségük van – de tudunk segíteni fejleszteni, vele közösen jobbá tenni őket.
A kamasz gyermeknek azért is nehéz, mert egyszerre érik fizikai, értelmi, érzelmi és hormonális változások, ráadásul a hormonok szélsőségesen hullámoznak. Ijesztő számukra, hogy milyen külső-belső változások történnek náluk, de persze ezt nem merik beismerni. A fejlődés és növekedés miatt az énképük is képlékeny és sokszor nem reális, a külvilág visszajelzései alapján pedig nem mindig jó irányba indulnak el. Ha kaphatóak egy játékosabb beszélgetésre és gyanítjuk, hogy az önbizalma ok nélkül alacsony, érdemes egy egész alakos tükörben, kevés ruhában megmutatni nekik a saját testüket. Meglepődnek, kíváncsian nézegetik a tükörképüket, mert egy új szemszögből látják magukat és sokszor nagyon jó hatással lesznek az énképükre ezek a felismerések.
Ha érdekel, hogy az előadás második felében milyen jellemzőkről, érdekességekről és a gyakorlatban is használható ötletekről és megoldásokról beszéltem, akkor olvasd el a következő blog bejegyzésem!
